Szociális munka és rehabilitáció

Az utóbbi évtizedben, a világszerte tapasztalható tendenciával megegyezően, hazánkban is szembetűnően nőtt a szociális munkások szerepe és súlya az addiktológiában. Amíg korábban, a fejlett országokban, a szociális munkából kinőtt addiktológiai konzulensek elsősorban a drog és a család kapcsolatának megértéséhez és a terápiás közösségek tevékenységének gazdagodásához járultak hozzá, addig ma ők a multiprofesszionális és rendszerszemléletű addiktológia korszerűsítésének, a pszichoszociális addiktológia kibontakozásának motorjai. A személy és környezet kölcsönhatására összpontosító szociális munkások kompetenciája, eszközei (pl. szociális és problématérkép készítése, kockázatkommunikáció, motivációkeltés, erőforrások mozgósítása, válságmenedzselés, konfliktuskezelés, szociálpolitikai intézkedések kezdeményezése, esetkezelés, megoldásközpontú tanácsadás stb.) progresszív szerepüket az egyének képességeinek és életminőségének javítására, valamint a környezet, az ökológiai kontextus befolyásolására törekvő pszichoszociális addiktológiában szinte magától értetődővé teszik.

Magyarországon éppen 2002-től lehet szociális szakvizsgát tenni, egyelőre hét tárgykörben. Az egyik tárgykör a pszichiátriai- és szenvedélybetegek szociális ellátása. Mindamellett a szociális munka más nagy területein, így a munkanélküliek, a fogyatékossággal élők, a hajléktalanok, az idősek, a gyermeküket egyedül nevelők, a bántalmazottak, az erőszaknak kitett gyermekek és felnőttek, a sokproblémás családban élők s a romák körében - legyen akár konkrét segítség egy-egy gond (pl. segély, lakás, állás) megoldásában, akár pszichoszociális támogatás (pl. veszteség-, illetve gyászkezelés, az izoláció és a félelemérzés oldása, az önmagával törődés képességének erősítése) - végzett tevékenységnek számos addiktológiai vetülete van.

A szerhasználat egzisztenciális következményeitől, a kapcsolati stresszhatásoktól és társadalmi minősítéstől egyaránt szenvedő traumatizált kliensek és hozzátartozóik segítése, rehabilitációja az érintettek erejének és képességeinek felderítését, fejlesztését, a szolidaritás, a bizalom, a hit tartalékainak feltárását kívánja. A hatások multiplikálása, a többirányú érdekképviselet, a közösségfejlesztés, a családi, munkahelyi és lakóhelyi kapcsolatok befolyásolása, a network-, illetve biztonsági hálóépítés, az esetkezelés (utánanyúlás, az intervenciós szolgálatok körének felkutatása, a segítő intézmények közti koordináció elősegítése, egyénre szabott segítségadás, flexibilis programok, a kliens változásának monitorozása) a szociális munka elméletének, módszereinek és fogalmi apparátusának szakszerűsödését hozta magával. A kategóriafejlesztés iránti igény, az említett fogalmakon túl, napjainkban talán az empowerment, a reziliencia és az asszertivitás fogalmainak bevezetésében tükröződik legjobban.

A társadalmi és társas lét dinamikája, változása, komplexitása, emberi kreativitástól és szándékoktól függő vonása innovatív megértési módok és kutatási paradigmák alkalmazását teszi szükségessé. A szociális munkában nem léteznek izolált emberi problémák. A szociális munkás kutatók vezető szerepet játszanak az emberi problémák társas beágyazottságával számoló kvalitatív kutatási módszerek (pl. dialóguselemzés, konverzáció-analízis, hermeneutikai vizsgálat, résztvevő megfigyelés, városi etnográfia, akciókutatás) bevezetésében, alkalmazásában és elterjesztésében.

A rovat az addiktológia területén működő szociális munkások és a velük multidiszciplináris teamben dolgozó szakemberek számára szeretne szakmai olvasói közösséget teremteni. Célunk a tudás, az információ, az új módszerek, vívmányok, technikák, technológiák közvetítése és a rájuk való reflektálás, az egészében átlátás, a rendszerezés, az egész sokpólusú gazdagodása érdekében.

Kelemen Gábor