A megszűnt Szenvedélybetegségek (Addictologia Hungarica) hagyományait folytató lap az Addiktológia (Addictologia Hungarica) nevet viseli.
Az Addiktológia a Szenvedélybetegségekben, a Buda Béla által elindított és korábban az Alkohológiában, Andorka Rudolf részvételével történt szakmai munka és törekvések folytatása, a megváltozott szakmai követelményeknek megfelelő megújítása.
Az Addiktológia célja az addiktológiai tudományos kutatómunka és a magas színtű tudományos ismeretterjesztés művelése az érintett tudományterületeken. Az Addiktológia – a névváltozás is ezt tükrözi – inter- és multidiszciplináris lap, az orvostudomány mellett a társadalomtudományok széles skáláját is képviselteti közleményeiben. A lap spektrumába elsősorban az epidemiológia, a prevenció témakörei, a közösségi, az iskolai, a családi és a klinikai intervenciók széles skálája, a drog-, alkohol- és dohánypolitika kérdései, az addikciók szociológiai, antropológiai, közgazdaságtudományi és pszichológiai értelmezése, bemutatása tartozik. A lap érdeklődése kiterjed a természettudományi, elsősorban a klinikai alapkutatásokra (főként összefoglalók, magas színtű ismeretterjesztő írások formájában) és a klinikai alkalmazott kutatásokra is. Az addikció kifejezés felöleli mind a kémiai és a viselkedési addikciókat, mind pedig a társadalmi-kulturális „addiktív” mintázatokat és folyamatokat.
A lap az olvasó dolgát megkönnyebbítendő a különböző műfajú cikkeket igyekszik jól elkülöníteni a szerkesztés folyamán: eredeti közlemény, rövid kutatási beszámoló, esetismertetés, beszámoló, referátum, könyvismertetés, vitacikk. Ez egyébként a szakmai lapokkal szemben támasztott követelmény is. A lap olyan tematikájú rovatokat indít, amelyek a hazai addiktológia eddig elhanyagolt területeit kívánják fejleszteni, illetve teret adnak új kutatási és alkalmazási irányzatoknak.
Az előzőekben szó esett a megváltozott szakmai követelményekről. Ezalatt az addikciók spektrumának kiszélesedését, a „toposz” folyamatos megújulását, a társadalomban végbemenő változásokat értjük, melyek az addikciók megjelenési formáit, a megelőzés és a kezelés lehetőségeit is befolyásolják. Értjük alatta az új kezelési formák megjelenését is – itt nem pusztán orvosi, hanem problémakezelési eljárásokra is gondolunk. Végül ezalatt értjük azt is, hogy ma többen, és egyre sokoldalúbb szakmai háttérrel foglalkoznak addiktológiai kérdésekkel. Olyan szakemberek is nagy számban jelentek meg e területen, akik korábban kevésbé fejezhették ki sajátos megközelítésmódjukat, gondoljunk például a szociális szakemberek egyre szélesedő és egyre differenciáltabb táborára.
Céljaink szerint a lap a következő szakmai közösségek körében számíthat érdeklődésre: az addiktológia szakmával foglalkozó szakértők, illetve az addiktológiai és „addiktív” problémákkal küzdő vagy ezen problémák által érintett társadalmi csoportokkal kapcsolatba kerülő szakemberek: orvosok, pszichológusok, szociológusok, szociális munkások, addiktológiai konzultánsok, népegészségügyi szakemberek, epidemiológusok, pedagógusok, lelkészek, újságírók, az e tárgyban tanulmányaikat folytató egyetemisták, főiskolások, PhD-hallgatók, más érdeklődő szakemberek és képzett „laikusok”.